Mikor még fényes öntudatlan
Üvegburokban éltem
A szappanbuborékok pukkanása
Is álomnak tűnt
Mert mindig láttam új
Csodát,
Mit mások unottan vettek
Tudomásul
Rám épphogy lenéztek
S nem értették, amit
Én
Hogy az üvegburokban
Ópiumfelhőkről lógatom
Alá…
... a végtelen sora
rövid az élet gombolyaga
hiányos a szívem
daloló a kedvem
titkos az élet
halottam merev
tűzpiros a rózsa
fekete a vére
énekes a madár
szárnytalan a lelke.
Mögém lopódzott az önsajnálat,
Hellyel kínál, rám adja ruhámat.
Ott van folyton, a csésze alján,
A kapu mögött, az aluljáróban,
Az utca végén, szélfútta szemétben,
Ablaküvegen és imádságoskönyvben,
S mindenki – mindenki szemében!
ahogy a lépcsőházba érek
átható szag és félhomály fogad
a fordulóban fura alak borul a falnak
és már a másodikon hallom
Bó-nál üvölt a bebop
bedöngetek
kis idő múlva a nője nyit ajtót
részeg mint a csap
„Bó-t keresed?” – kérdi
és szó nélkül…
Belegyalogolni a pasztellrajzolatú
Krétaalkonyatba
Feltörni a szavak
Csendjét,
Mert megszakad tőled
Az alkony és
Elhalványul a kép
Az üresség megmarad
Minden mozdulatodban
Oly kincsek után kutatsz,
Miket megtettek
Titoknak
Csillaghajú sövény lobban
A karcsú…
Élet s halál közt ingázik ő,
a Háncskötél,
az acélszívű gondolat,
az ádáz jótevő,
ki hatalmával visszaél
és áldozatát fojtogatja
Júdásarcú, gőgös démonok
tintába fulladt szurokszellemük
perverz élvezettel
lehelik ki rajta
Egy ámokfutó gaztevő,
egy…
nézlek, ahogyan az
apát nézi a fiú
Kihantolt éveken
perel most is.
Kiábrándultan
vágylak, mint anyát
gyermeke az óvodai
vasút mellett!
Igen, te nem jössz
tekintget sírodon a rothadó virág.
Lenge ruhában
Tündérlányok,
Vérző szívek
Táncolnak.
Testüket adják,
Meg sosem állnak,
Hosszú hajukból
Csapzott fürtöt
Tépnek a nagy fák,
Tépnek az ágak.
Táncot járnak az Újholdnak.
Könnyű a léptük
Égi varázslat
Éles a…
Gyarló vagyok.
Nem ájtatos,
bús zsoltárok szféráiba suhannék
Szalmaszárnyamon.
Véres kezemben, Uram,
még ott az ördögcimbalom.
A nagyböjt, mint egy cifra kéjúr,
ült meg mellemen
feltámadnék,
én, a dalra vágyó, a szentségtelen
Etna-torkom
Keresztvízben…
Mama már
nem sírok,
Ezt tudnod
kell,
Már értem,
Miért engedtél
el
Miért nyújtóztattad
ki megtört, beteg
tested
Miért tetted
szabaddá
lelked
Tudom nem
Farkasrét otthonod
Hanem valahol egy távoli
horizonton
szemléled a naplementét
Ölelve anyád, apád
s mindazokat,…