Gyarló vagyok.

Nem ájtatos,

bús zsoltárok szféráiba suhannék

Szalmaszárnyamon.

Véres kezemben, Uram,

még ott az ördögcimbalom.

A nagyböjt, mint egy cifra kéjúr,

ült meg mellemen

feltámadnék,

én, a dalra vágyó, a szentségtelen

Etna-torkom

Keresztvízben fuldokolva kiszáradt.

Vétkeznék már.

Megülném a melódiák mértéktelen,

délibáb-tekintetű,

Staccatókban felnyerítő csődörét.

Megfeszített tagjaimra ahrimáni élvezettel,

mint bosszúálló Éjkirálynő,

Áriáznám vissza

A dalkalóriákat.