Mögém lopódzott az önsajnálat,
Hellyel kínál, rám adja ruhámat.
Ott van folyton, a csésze alján,
A kapu mögött, az aluljáróban,
Az utca végén, szélfútta szemétben,
Ablaküvegen és imádságoskönyvben,
S mindenki – mindenki szemében!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
