Élet s halál közt ingázik ő,

a Háncskötél,

az acélszívű gondolat,

az ádáz jótevő,

ki hatalmával visszaél

és áldozatát fojtogatja

Júdásarcú, gőgös démonok

tintába fulladt szurokszellemük

perverz élvezettel

lehelik ki rajta

Egy ámokfutó gaztevő,

egy üldözött

az Ótestamentum véres lapjain

ki legszebbnek hitt

álomesküvőnkön

egy vendég volt a sok között

A pokol-karmák álruhás,

Pávaképű őskufárja

Rettegéstől száraz nyelvünk

villás hegyén pöffeszkedett

botrányszagot szimatolva,

a pillanatot várva

Vőfélynek állt.

A könyörtelenség kiszáradt,

vasszagú markával zúzta pernye-porrá

milliókat érő asszonyünnepem

Hazug magány volt gyűrűnk.

És görcsös árulás

a boldogító igen

fekete széfbe zárva várt

a most az egyszer

akciósan megvásárolt

vintage-címkés klasszikusunk,

a nívós-neves

Félelem