BÓ-nál
/Erdélyi Zs. Max/
ahogy a lépcsőházba érek
átható szag és félhomály fogad
a fordulóban fura alak borul a falnak
és már a másodikon hallom
Bó-nál üvölt a bebop
bedöngetek
kis idő múlva a nője nyit ajtót
részeg mint a csap
„Bó-t keresed?” – kérdi
és szó nélkül faképnél hagy
már bent is vagyok és körülnézek:
a legszakadtabb kégli, amit valaha láttam
de megvan benne minden, ami kell...
Bó a kanapéról néz ki az ablakon
ölében rumos üveg
két dolog közül választhat:
a szemközti ház falán alig világított
reklámfelirat: „Coca-Cola az igazi"
vagy fölötte egy keskeny részen
a két ház között, a csillagtalan tavaszi éjszaka
„dobd le magad! rád még emlékszem" - mondja
„pedig sok mindent elfelejtettem
a nőket, a muskátliszagot, a gyereksírást
és az elsuhanó bárányfelhőket...”
levágódok mellé és kinézek az ablakon
én a reklámfeliratot választom
Bó az éjszakát...
a nője pedig csinál nekünk egy jó rántottát...
üldögélünk egymás mellett, nem jön az álom
felváltva iszunk az üvegből
nem esik jól, de gyors a mámor
az utcán részeg tavaszi hangok botladoznak
belopóznak az ablakon
és vadul csapkod bennünk a bebop
míg a nő az asztal körül táncol
sokáig így van ez
a reggel aztán könyörtelen
megérkezik és menekülnénk...
Bó az előtérben telefonál
közben nézem, ahogy a nője másnaposan
belepakol egy bőröndbe
„elutazol?” – kérdem tőle
„mi?” – úgy tesz, mintha nem értené
és előreomló haját kezével a válla mögé tessékeli
néz, közel hajol és szinte rámborul
meginogva az arcomba mondja:
„te sem bírnád ezt ki
minden kibaszott éjjel az írógépet üti”
majd leül mellém
és próbál még közelebb kerülni
de felállok és elindulunk...
„minden reggel összepakol”
meséli Bó a lépcsőházban
„úgy tesz, mintha elköltözne"
és el is hiszi, hogy ezt ő találta ki
pedig én írom a dalt:
a részegséget, a bódult éjszakákat...
„ez a nő nem létezik” – már kint vagyunk az utcán
„és a ház sem” – mutat hátra
aztán sietni kezd, futunk pár sarkot
„csak a rohadt reggel valóságos” – mondja
„és hogy minden aranyló kábulatból gyanútlan ébredünk fel” –
aztán megfordulunk és visszamennénk
de nincs ott semmi
se a házak
se a lakás
se nő
se kanapé
se könyvek a polcon
csak futunk bele a fénylő ismeretlenbe.