Ráncos bársonyon

Evez a tudat

Színek, illatok

Bombázzák csigahéját,

Hogy összeroppanjon

S a nagyvilág behatoljon

Titkos zugaiba,

hogy a varázsló

elmormolja neki, mire

vágyik,

de boldogabb nem lesz

attól, hogy fehér

zászlót

tűznek koponyájába

Pedig mennyivel szebben mutatna

Hideg szénvilágba zárva,

Mert fénye annak ősibb,

S ragyogóbb

Mint új virágok kedve

Tulajdonságait mind

Értékesítik a

Lélekpiacon

Fogatlan kofák

Túlkiabálják a

Hánykódó csigaházat,

Mely zavarodottan kuporog

Hűvös kutak mélyén

Rettenve kiált a

Színek és illatok után

Hiszen erre kellene

Vágynia

Mégis inkább új kikötőket keres

De mégis elmerül az árban.