Néha...
/Galyas Éva/
... úgy félek, mint
téli tájakon a végtelen idő.
Kezem rengőn keres ilyenkor.
Betakarva, mint kisgyermek
a megfázás idején.
Néha... én, mint bátor farkas,
magányomba merítek kanalat.
Forró keserűje folyik torkomon.
Orvosság az idő szekerén.
S néha, oh!
Trapézon lógva
kívánom tériszonyomat vissza,
fejest ugorva a vakmerőség tengerén.
Szólj hozzá!
