Lenge ruhában

Tündérlányok,

Vérző szívek

Táncolnak.

Testüket adják,

Meg sosem állnak,

Hosszú hajukból

Csapzott fürtöt

Tépnek a nagy fák,

Tépnek az ágak.

Táncot járnak az Újholdnak.

Könnyű a léptük

Égi varázslat

Éles a hangjuk

Felkiabálnak

„Hol van az otthon, a gyermeki álom?”

„Nem keresem, hiszen úgyse találom.”

Karcsú a derekuk, vékony a lábuk.

Éhes szemmel néznek utánuk.

„Jöjj a karomba, hosszú az éjjel,

Légy az enyém, ne törődj a reménnyel,

Otthonodat már úgyse találod!”

„Nem megyek én!” Ez az első válasz.

Mégis kell az a külső támasz,

Hogyha a belső összetörött.

Megtörik ám az az égi varázslat,

S otthon, az ágyban fekve, ha fáznak,

Férfiak adnak

Gyors ütemekben

Gőgszíveiknek

Kurkumaízű,

Kámforhalmazú

Légörömöt.