Lányok tánca
/Guti Karina/
Lenge ruhában
Tündérlányok,
Vérző szívek
Táncolnak.
Testüket adják,
Meg sosem állnak,
Hosszú hajukból
Csapzott fürtöt
Tépnek a nagy fák,
Tépnek az ágak.
Táncot járnak az Újholdnak.
Könnyű a léptük
Égi varázslat
Éles a hangjuk
Felkiabálnak
„Hol van az otthon, a gyermeki álom?”
„Nem keresem, hiszen úgyse találom.”
Karcsú a derekuk, vékony a lábuk.
Éhes szemmel néznek utánuk.
„Jöjj a karomba, hosszú az éjjel,
Légy az enyém, ne törődj a reménnyel,
Otthonodat már úgyse találod!”
„Nem megyek én!” Ez az első válasz.
Mégis kell az a külső támasz,
Hogyha a belső összetörött.
Megtörik ám az az égi varázslat,
S otthon, az ágyban fekve, ha fáznak,
Férfiak adnak
Gyors ütemekben
Gőgszíveiknek
Kurkumaízű,
Kámforhalmazú
Légörömöt.