Mama már

nem sírok,

Ezt tudnod

kell,

Már értem,

Miért engedtél

el

Miért nyújtóztattad

ki megtört, beteg

tested

Miért tetted

szabaddá

lelked

Tudom nem

Farkasrét otthonod

Hanem valahol egy távoli

horizonton

szemléled a naplementét

Ölelve anyád, apád

s mindazokat, kik előtted

léptek be az utolsó

Ajtón

Tudom, jó helyen

vagy

Már nem sírok

csak néha titokban

Mikor játékaim

rendezgetem

S hiába emelem fel

fejem

mert nem vagy

ott

Bár nem ölelsz

Lelked lelkembe

forrt

Néha téged

látlak a tükörben

Az idő vonásaidból

rám is rajzolt

S néha megbújsz

gyermekeim mosolyában

vagy nagy komoly

nézésükben

Tudom te vagy

A csendes eső

A szép alkony

Az álmos dal lomha délutánon

Tudom.